Itt is ott is ő nagy úr
Szemétben szégyen nélkül kutat
Megjárta már a dögkutat
De ezzel maga se számolt
Nem látja már a kiutat
Lemond a Ferenc, becsődölt Fletó
Így jár, ki csak kúrt és túrt
Farka malac múl
Kurtán visszapöndörödik
Zsíros vájújába belehőköl
Óljában sok lopott kacat között
Új kurta farkú malac túr
Rólam szól minden cévé
Amit lehúztak már biztos a vécén
Jó néhány cégnél.
Részlet a Bizarr bazár című ciklusból
Néha még Firenzéről beszélek
Az örök példa, ahol annyi minden történt velem
Egy fél év alatt
Tulajdonképpen nem sok
Semmi. Csak megtanultam azt is értékelni
Ahogy az utcákra nyúló ereszek elállták előlem az esőt.
(Részlet a Nachtlieds-ből)
Mi lenne hogyha
Látod, semmi
Öregnek kell lassan lenni
Megjelenik az első fehér szál
Hajad lobog a szélben
Ősz a sötétben
Ránc az arcodon
Hirtelen rossz kedv:
Ahogy tulajdonképpen régen
Talán minden ugyanaz.
Elvárod, hogy várhasd, hogy írhass
Írsz, hogy várhasd, hogy küldd
S aztán, hogy várhasd a választ
Írok, mert várod, hogy írjak
Várok, miközben nekem írsz
Elolvaslak s gyorsan kilépek
Hogy várhasd, hogy újra írj
Elmúlt már kamaszkorunk 
Találkozunk füstös kocsmákba
Szaladsz foglalt nők nyakába
Várunk asztalunknál
Meleg a sörünk
Leülsz közénk
Mi úgy érezzük, mint a megtiszteltek
Örülünk, hogy adsz egy percet nekünk is
Nemcsak a nőnek, akit egyszerre többen ölelnek
És néha engedi neked is
És erre, mondd erre vagy te büszke
Ahogy elomlanak éveink
Maradnak az esték, ahogy éppen felállsz
Az asztalunktól, s többé nem vagy itt.
Kezek között
Lábak alatt
Meztelenül melletted a sötétben
Nevetni a „rajtadon”
De azért eljátszani a gondolattal
Hogyha most tavasz lenne
De nem tavasz van
Tél sem csak december
Már nem lesz idén több hóember
A szánkból gőzölög a pára
A szánkó lecsúszna a lejtőn
Ha lenne hó, ha lenne szó
Nem csak az üres lehelet szállna
Hanem mi is: hálószoba-plafonra
Puha pelyhekbe bukva
Hóangyallá válnánk a vágyban
Meg kellene ezt a helyet egyszer keresni
De hol lehet
Meztelenül melletted
Kezek között
Lábak alatt
Nem bírok mást
csak
Nevetni
