Elmúlt már kamaszkorunk 
Találkozunk füstös kocsmákba
Szaladsz foglalt nők nyakába
Várunk asztalunknál
Meleg a sörünk
Leülsz közénk
Mi úgy érezzük, mint a megtiszteltek
Örülünk, hogy adsz egy percet nekünk is
Nemcsak a nőnek, akit egyszerre többen ölelnek
És néha engedi neked is
És erre, mondd erre vagy te büszke
Ahogy elomlanak éveink
Maradnak az esték, ahogy éppen felállsz
Az asztalunktól, s többé nem vagy itt.
(Részlet a Nachtlieds-ből)
